Assisi – Ahol a csend beszélni kezd
„Mindenki eredetinek születik, de sokan fénymásolatként halnak meg.”
– Carlo Acutis
Tartalomjegyzék
elrejt
A Húsvétkor Rómában és Vatikánban tett látogatást követően megcéloztam Umbriát, ezért a Stazione Terminiből Assisi felé vettem az irányt. Rómából Assisi egy Folignóban történő átszállással érhető el, nagyjából 2,5-3 óra alatt. Az átszállás azonban nem alakult valami tervszerűen. Az Assisibe tartó vonat ugyanis egyszerűen nem várta meg a Folignóban átszállókat. Még éppen elcsíptük a tekintetünkkel a kalauzt, aki a vonat ajtajában állva, enyhén lesajnáló arccal, peckesen „arrivedercit” intett, miközben mi kisebb hordaként, kétségbeesve futottunk a szerelvény után. Mindhiába. Az olasz vasúti romantika első leckéje: a vonat nem vár meg, de legalább elegánsan hagy ott.
Nagyjából 10-12 utas járt így, köztük én is. Mivel a következő vonat érkezésére egy teljes órát kellett várakoznunk, a kényszerpihenő alatt megismerkedtem egy idősebb, amerikai zarándokkal. Igazi hippi volt: minden évben hónapokat tölt Assisiben, ahol közösségi munkáért cserébe kap szállást és ételt. Ellátott pár jótanáccsal, sőt, még egy utó-húsvéti közösségi összejövetelre is meginvitált. Ekkor még nem sejtettem, hogy a nap tartogat még ennél is „kutyaszorítóbb” fordulatokat.
🐕 A kutyák színe mint túlélési kérdés
Assisibe érkezvén a mobilinternetem teljesen cserben hagyott. Fogalmam sem volt, merre van a szállásom, így csak egy, a szállásadóval folytatott korábbi üzenetváltásainkból kifotózott térképfélére támaszkodhattam. A leírás szerint gyalogosan 20-25 perc lett volna az út a házig, azt viszont elfelejtették említeni, hogy ennek az etapnak az 50%-át – járda hiányában – a szűk úttesten, az autók elől elugrálva kell megtenni.
Gurulós bőrönddel az út szélén, a lehetőségekhez mérten sietve és imádkozva végül egy útleágazáshoz értem, ahol mindkét oldalon olajfák kísérték az utamat. Egy kisebb emelkedő és némi séta után megérkeztem egy takaros kis házhoz. Ez egy zsákutca volt – akkor még nem tudtam, hogy minden értelemben.
Fellélegeztem, hogy végre megérkeztem. Egy idős bácsi jött ki a házból, ám mivel ő nem beszélt angolul, én pedig nem beszéltem olaszul, sokra nem mentünk. Hiába mutattam neki kétségbeesetten a kinyomtatott foglalásomat, csak csóválta a fejét.
Gyorsan rájöttem, hogy nem jó helyen járok: ez nem a szállásom volt, hanem egy idegen magánház. Elindultam volna visszafelé, de két vérmes, kistestű kutya állta utamat. Egyszerűen nem engedtek tovább, folyamatosan morogtak és ugattak.
Közben a bácsi bement, a mobilnetem továbbra sem működött, és a szállásadónak WhatsAppon küldött üzeneteimet is sorra dobta vissza a rendszer. Elkeseredésemben leültem a bőröndömre, alkalmaztam a klasszikus informatikai csodafegyvert: kikapcsoltam, majd visszakapcsoltam a telefonomat.
Megkíséreltem telefonon elérni a tulajt, és a vonal végén végre felcsendült a hangja. Természetesen a feltett kérdésére – „Hol vagyok?” – nem tudtam válaszolni, elvégre egy névtelen olajfaliget közepén ültem. A pozícióm megosztása is sikertelen volt. Ekkor a tulajdonos meghallotta a háttérből szűrődő irtózatos kutyaugatást, és hirtelen megkérdezte:
„Milyen színűek a kutyák?”
Azt hittem, rosszul hallok. Mondtam neki, hogy a jelenlegi túlélési esélyeim szempontjából ez egy teljesen irreleváns információ, mire ő ismét, teljes nyugalommal feltette a kérdést:
– Milyen színűek a kutyák?
– Normál kutyaszínűek, világosbarnásak – feleltem kissé hisztérikusan.
– Rögtön ott vagyok, sietek! – vágta rá, majd letette.
Így is lett, pár perc elteltével megérkezett a megmentőm, Alessio. Az autóban ülve aztán elmesélte, miért volt kérdéses az ebek szőrének színe. Ha azt mondtam volna, hogy a kutyák fehérek, akkor egy másik, hírhedt portára tévedek, ahol a kutyák nemcsak ugatnak, de harapnak is, és nagyon nagy bajban lettem volna – de nem akart a telefonban felesleges pánikot kelteni. Végül az is kiderült, hogy a takaros olajfás útelágazásnál egyszerűen rossz irányba fordultam.
⛰️ Spello dombjainak ölelésében
A kutyás kalamajka után végre megérkeztünk a szállásra, ami pontosan olyan gyönyörű volt, mint a képeken. A telek hátsó részében élt Alessio édesanyja, a vendégházat pedig teljes egészében én használhattam. A szálláshely Spello dombjain fekszik, egy hatalmas olajfaliget közepén. Ez a környék arról híres, hogy az olajfák között kanyargó utakról meseszép kilátás nyílik a völgyre és a közeli Assisire. A teraszról és a kertből az egyik leglenyűgözőbb panoráma tárult elém: a szemközti domboldalon az Assisi Szent Ferenc-bazilika monumentális épülete derengett a távolban.
A megérkezés öröme után egyetlen, meglehetősen húsbavágó gyakorlatias kérdésem maradt: hogy a francba fogok én itt napi szinten, autó nélkül közlekedni? Hiszen naponta kétszer kellett megtennem ezt a távot, jobb híján gyalog.
Alessio csak annyit mondott, hogy ide nem szoktak nők egyedül, gyalog, gurulós bőrönddel érkezni (ezt addigra magam is sejtettem), de felajánlotta a segítségét: ha minden nap előre egyeztetjük, mikor indulok el, reggelente kivisz a vasútállomásra, és a hazaúton is segít – egyetlen nap kivételével, amelyre adott egy megbízható helyi taxi telefonszámot.
Bementem a házba; hullafáradt voltam, a nagy rohanásban semmilyen ételt nem hoztam magammal, de a lényeg az volt, hogy nem téptek szét a kutyák. Úgy döntöttem, a holnap reggel majd gondoskodik magáról, és üres gyomorral elaludtam.
❌ A papírforma és az olasz valóság: „Cancellato”
A másnapi világmegváltó tervem papíron, Excel-táblázatban hibátlanul nézett ki:
- Assisi – Spello: 23 perc busszal
- Spello – Spoleto: 32 perc vonattal
- Spoleto – Cascia: 2 busszal kb. 1 óra
- Cascia – Spoleto: 2 busszal kb. 1 óra
- Spoleto – Assisi: 1 óra 41 perc (vonat és busz)
Azonban miután Alessio kitett az Assisi vonatállomáson, azonnal megtanultam egy szót: „Cancellato”. Igen, a vonatot törölték. A kora reggeli indulásból az lett, hogy talán egy óra múlva méltóztatik jönni a következő szerelvény. Reggel 7 óra volt, én pedig még mindig farkaséhesen álltam a hideg peronon.
Egy szintén ott várakozó férfitól próbáltam információt kérni, hogy mennyire biztos a következő vonat érkezése. Angoltudás hiányában kézzel-lábbal próbált segíteni, majd látva az elgyötört, éhes arcomat, feltette a legfontosabb kérdést, amely így hangzott:
– „Coffee?” És a világ hirtelen újra szép lett.
🌸 Spello – Az olasz virágfalu
A kávé után életkedvvel felvértezve végre eljutottam Spellóba. Spello egy festői középkori kisváros Umbria régiójában, amely leginkább a virágokkal díszített sikátorairól és ókori római emlékeiről híres. Lakói szinte kényszeres versengéssel küzdenek egymással a legszebben feldíszített homlokzatokért, így a város egész tavasszal és nyáron olyan, mintha egy botanikus kert és egy középkori díszlet szerelemgyereke lenne.
Ez a vidék komoly irodalmi emlékeket is őriz. Szerb Antal kultuszregényének, az Utas és holdvilágnak (1937) a főhőse, Mihály belső utazása és nosztalgiája során Spello és Assisi is kulcsfontosságú helyszín:
- Spello varázsa: Mihály számára Spello a nyugalom és a múltba vágyódás szimbóluma. A regény szerint ebben a városban „minden kőnek emlékezete van”, és a főhős itt érzi meg leginkább azt a különös, álomszerű hangulatot, ami egész itáliai útját végigkíséri.
- Assisi és a ferencesek: A regényben Assisi nemcsak egy turisztikai megálló, hanem a spiritualitás és az aszkézis helyszíne, ahol Mihály a vallás és a halál gondolatával szembesül a város meredek lépcsőin barangolva.
🌹 Casciai Szent Rita – A lehetetlen ügyek pártfogója
Olaszország bővelkedik a szentekben, és régi vágyam volt felkeresni egy nagyrabecsült szent sírját – a választásom végül stílusosan Casciai Szent Ritára, a „lehetetlen ügyek védőszentjére” esett, elvégre az én logisztikai terveimnél lehetetlenebb ügyet nehezen találtam volna abban a pillanatban. Spellóból Spoletóba utaztam, ugyanis nincs közvetlen járat Cascia felé, vasárnap pedig az olasz tömegközlekedés amúgy is inkább csak elméleti síkon létezik.
Itt tanultam meg, hogy az olasz vidéki településeken a buszmenetrend sokszor csak egy laza, baráti ajánlás, amit az áprilisi szél ide-oda fúj, de semmiképpen sem kötelezettség.
Bár a napi útvonalról alkotott elképzelésem köszönőviszonyban sem volt a valósággal, kicsit hosszabban, kicsit kanyargósabban, de délutánra megérkeztem Casciába. Illetve megérkeztünk, mert útközben összeismerkedtem egy hihetetlenül kedves és kommunikatív lánnyal, Denisával. Ő eredetileg Srí Lanka-i születésű, de évek óta Milánóban él és dolgozik, és mélyen vallásos. Az út alatt igazi zarándoktársakká váltunk, sokat mesélt az életéről.
A kapcsolat azóta is megmaradt közöttünk, a mai napig váltunk üzeneteket. Remélem, hogy a jövőben még keresztezik egymást az útjaink, amire elég nagy esély van, tekintve, hogy ő is nagy utazó, és hozzám hasonlóan a hátizsákos, egyéni utakat részesíti előnyben.
Cascia Umbria egyik legfontosabb szellemi központja, amely a városka egy vadregényes hegyvidéki területen, a Valnerina-völgyben fekszik.
Egy rendkívüli asszony élete
Szent Rita élete nem volt épp tündérmese. Fiatalon ment férjhez egy rendkívül hirtelen haragú férfihoz, Paolo Mancinihez. Tizennyolc évnyi acélos türelemmel és imával sikerült megszelídítenie férjét, ám a férfit egy családi vérbosszú során meggyilkolták. Amikor két fia bosszút akart állni apjuk haláláért, Rita azt kérte Istentől: inkább vegye magához a gyermekeit, semmint gyilkosokká váljanak. A fiúk hamarosan betegségben meg is haltak, Rita pedig egyedül maradt.
Özvegyként az ágostonos apácák közé vágyott, de háromszor is elutasították, mert a rendbe csak szüzek léphettek be (bár a férje gyilkosai és a családja közötti maffiaszerű viszálytól is tartottak). A legenda szerint egy éjszaka három védőszentje (Keresztelő Szent János, Szent Ágoston és Tolentinói Szent Miklós) egyszerűen bepottyantotta őt a zárt kapukon keresztül a kolostorba. Az apácák látva a légből kapott csodát, végül befogadták.
Hosszú évekig élt teljes alázatban. Egy alkalommal Krisztus szenvedéseiről elmélkedett, amikor homlokába fúródott egy tövis Jézus töviskoszorújából. Ez a seb 15 éven át, egészen haláláig megmaradt a homlokán. Halálos ágyán egy rokonát arra kérte, hozzon neki egy szál rózsát szülőfaluja, Roccaporena kertjéből. Január volt, tomboló tél, mindenki azt hitte, Rita már félrebeszél a láztól. A rokon azonban a hó alatt egyetlen szál virágzó, vörös rózsát talált. Ezért lett a rózsa Szent Rita legfőbb jelképe (minden év május 22-én rózsákat szentelnek a templomokban).
Az 1937 és 1947 között épült monumentális szentélyben őrzik Szent Rita romlatlan testét egy üvegkoporsóban. A bazilikában a zarándokok ma is megtekinthetik őt, és a helyiek szerint a sír közelében gyakran érezni finom, misztikus virágillatot. Az emberek a legreménytelenebb helyzetükben – családi viszályok, betegségek vagy kilátástalan élethelyzetek idején – a mai napig hozzá fordulnak segítségért.
🕊️ Assisi – A spiritualitás és a ferencesek bölcsője
Assisi Olaszország egyik legszebb és legfontosabb városa, amely különleges fekvésének és spirituális hangulatának köszönhetően az UNESCO Világörökség része [UNESCO].
Az Assisi Szent Ferenc-bazilika a keresztény világ egyik legfontosabb zarándokhelye, mivel itt őrzik a ferences rend alapítójának földi maradványait.
A bazilika valójában két egymásra épült templomból áll, mintha egy építészeti kétemeletes busz lenne:
- Az Alsó-bazilika: Sötétebb, zömökebb és mélyen meditatív hangulatú. Alatta, a kriptában található a szent egyszerű kőszarkofágja. A sír helyét évszázadokig titokban tartották a rablóktól tartva, és csak 1818-ban találták meg újra.
- A Felső-bazilika: Tágas, világos, a gótika egyik remekműve. Falait Giotto híres, 28 jelenetből álló freskósorozata díszíti, amely Szent Ferenc életét mutatja be. Ezek a képek az arcok érzelmi kifejezésével teljesen forradalmasították a merev középkori festészetet. Bár 1997-ben egy erős földrengés miatt a mennyezet egy része beomlott, a restaurátorok elképesztő hangyamunkával, „művészi mozaikként” rakták össze a több ezer apró freskódarabot.
Érdekesség, hogy a bazilika a Colle del Paradiso (Paradicsom-domb) nevű helyen épült, amit korábban a nyilvános kivégzések helyszíneként stílusosan „Pokol-dombjának” hívtak, de Ferenc tiszteletére gyorsan átnevezték.
🌍 Szent Ferenc és a teremtett világ
Amikor Ferenc úgy döntött, hogy szakít apja vagyonával, a főtéren (Piazza del Comune) drámai mozdulattal minden ruháját levetette és visszaadta apjának, mondván: „Ezentúl nem Bernardone az apám, hanem a mi Atyánk, aki a mennyekben van.”
Ezt követően alapította meg a rendet a mai Santa Maria degli Angeli-bazilika belsejében található apró Porciunkula-kápolnában, ami a legkedvesebb helye volt, és itt is halt meg 1226. október 3-án, a puszta földön fekve.
Ferenc hatására egy nemesi család lánya, Klára is elhagyta otthonát, akinek Ferenc maga vágta le a haját, segítve a klarisszák rendjének megalapítását.
Szent Ferenc ma igazi „multitasking” védőszent:
- Az ökológia és a környezetvédők védőszentje: II. János Pál pápa 1979-ben nyilvánította annak, mivel Ferenc úgy tekintett minden élőlényre – a Napra, a Holdra, az állatokra –, mint édestestvéreire. Naphimnusza a teremtett világ iránti tisztelet csodás dokumentuma.
- Az állatok védőszentje: A madaraknak való prédikálás vagy a gubbiói farkas megszelídítése miatt október 4-én, az ő ünnepnapján tartják az Állatok Világnapját.
- A kereskedők és a szociális munkások védőszentje: Bár elfordult a luxustól, maga is dörzsölt kereskedőcsaládból származott.
Ferenc személyes védjegye a Tau-kereszt volt, ami a bűnbánat, az alázat és a megváltás szimbólumává vált számára.
A bibliai Ezékiel próféta könyvéből merítette az ihletet, ahol a Tau-jel azokat jelölte meg, akik megmenekültek a pusztulástól. Nemcsak aláírásként használta a levelei végén, hanem falakra, ajtókra is felrajzolta, mint egy szent graffitit. A cikkem nyitóképén láthatod a Tau-keresztet.
A ferencesek a mai napig leggyakrabban olajfából készült Tau-keresztet hordanak a nyakukban egyszerű barna zsinóron.
Assisiben a bazilika előtti pázsiton hatalmas méretben, virágokból és kövekből kirakva is látható a Tau-jel, ami a város legnépszerűbb fotópontja.
💻 Carlo Acutis – Az internet és a millenniumi generáció szentje
Assisi nemcsak a középkori, csuhás szentek városa. Itt nyugszik Carlo Acutis (1991–2006) is, a katolikus egyház első „millenniumi” szentje, akit gyakran a „hálózat influencerének” vagy az „internet védőszentjének” is neveznek.
Carlo egy teljesen átlagos, modern tinédzser volt: nem ódon köntösben, hanem Nike edzőcipőben, farmerben és kapucnis pulóverben járt, imádta a számítógépes játékokat, a focit és a programozást.
Tinédzserként létrehozott egy zseniális weboldalt, amelyen a világ összes eucharisztikus csodáját dokumentálta. Mindössze 15 évesen hunyt el leukémiában. Bár Londonban született és Milánóban nőtt fel, kérésére Assisiben temették el, mert rajongásig szerette Szent Ferencet.
Hivatalos szentté avatására 2025 áprilisában került sor Ferenc pápa jóvoltából. Sírja az assisi Santa Maria Maggiore-templomban található, amelyet Santuario della Spogliazione (a Kivetkőzés Szentélye) néven is ismernek. A templom a városközpontban, a Piazza del Comune (főtér) közelében fekszik, ahol Carlo egy üvegkoporsóban, mai hétköznapi ruháiban látható – emlékeztetve mindenkit híres, ma különösen aktuális mondására: „Mindenki eredetinek születik, de sokan fénymásolatként halnak meg.”
🍫 Anticamente Perugia és a csokoládé városa
Az umbriai utazás nem lenne teljes a tartományi főváros, Perugia nélkül. Ha szereted a kincsvásárokat, érdemes tudni, hogy az umbriai antikvárium- és bolhapiacok egyfajta „vándorló” logisztikai rendszerben működnek: minden hétvégén más-más város ad otthont a vásárnak, az árusok viszont ugyanazok. Olyan ez, mint egy guruló antik cirkusz.
- Havonta egyszer Perugiában: Minden hónap utolsó szombatján és vasárnapján a történelmi központban (nyáron a Piazza Italia és a Giardini Carducci környékén, télen a lenyűgöző Rocca Paolina föld alatti, labirintusszerű falai között) tartják az Anticamente Perugia nevű régiségvásárt, ahol rendkívül komoly, minőségi portékákra lehet bukkanni.
- A vándorlás rendje a többi vasárnapon:
-
- vasárnap: Pissignano (Campello sul Clitunno)
- vasárnap: Spoleto és Todi
- vasárnap: Città di Castello és Gubbio
- vasárnap: Trevi (bolhapiac és termelői piac)
Perugia azonban nemcsak az ódon bútorokról, hanem az édességről is híres: itt alapították 1907-ben a világhírű Perugina gyárat.
Legismertebb termékük a Baci (Csók), amelynek ezüst csomagolása alatt Federico Seneca zseniális ötlete nyomán kis szerelmi üzenetek rejtőznek (így a csoki mellé egyből kapsz egy kis olasz lelkisegélyt is). A városban minden év októberében megrendezik az Eurochocolate fesztivált is, ami Európa egyik legnagyobb édességünnepe.
Ha a városban jársz, a főtéren álló, 13. századi szökőkutat (Fontana Maggiore) se hagyd ki: Olaszország egyik legszebb reneszánsz mesterműve, amelynek domborművei bibliai jeleneteket, csillagjegyeket és a hónapok munkáit ábrázolják.
Tehát, ha Perugia:
- Anticamente Perugia: Minden hónap utolsó hétvégéjén hatalmas régiségvásár a történelmi központban.
- Baci Perugina: Itt készül a világhírű „Csók” csokoládé, amelynek csomagolása kis szerelmi üzeneteket rejt.
- Fontana Maggiore: A főtér 13. századi szökőkútja, Olaszország egyik legszebb szobrászati remekműve
🧳 Útra fel utazók!
Visszatekintve erre az umbriai utazásra, a törölt vonatokra, a rossz elágazásokra, a zsémbes kutyákra és a lenyűgöző szentek történeteire, rájöttem valamire:
Szent Rita talán tényleg a lehetetlen ügyek védőszentje, de a legreménytelenebb helyzeteken mindig a váratlanul felbukkanó, önzetlen emberek – mint a peronon kávéval kínáló idegen, a milánói zarándoktárs vagy a kutyák színét firtató, gyanakvó Alessio – lendítenek át bennünket.
Mert az utazás pont ettől a kiszámíthatatlan káosztól válik fénymásolat helyett valódi, megismételhetetlen eredetivé. Umbria nemcsak látnivalókat, hanem hitet és emberséget is ad az utazóknak.
A kaland Assisi felé valójában az örök városban kezdődött. Ha kíváncsi vagy az előzményekre, és arra, hogyan telt a húsvéti időszak a kereszténység központjában, olvasd el az [Isten hozott benneteket!] című beszámolómat, amelyben a vatikáni élményeimről és a római ünnepi hangulatról írok.
